“Ma nagyon meleg volt. Amikor azt mondom, meleg, akkor arra gondolok, hogy még most is érzem a napsütés melegét a tarkómon. Reggel korán akartam elindulni, de persze megint Luanára vártam-egy darabig. Fél nyolcig, ha jól emlékszem. Aztán már olyan mehetnékem volt, hogy csak na- csatlakoztam Ulrikéhez, a német lányhoz. Hozzánk meg csatlakozott a német pasi, akinek nem tudom [és soha nem fogom megtudni] a nevét. Nem beszélgettünk túl sokat, néha percekig némán meeeentünk.

Éjszaka nagyon fájt a térdem és hajnalban azon törtem a fejem, mi a francot csináljak.Nagyon közel álltam a síráshoz. Az nem lehet, hogy már a második napon feladjam! Sosem volt semmilyen sérülésem, szóval nagyon meg voltam ijedve, mi lesz ha lesérülök.

Aztán amikor elindultunk, hirtelen elöntött a buzgóság. Ulrike olyan tempóban indult meg, hogy még nekem is gyors volt. Luanához képest rohanás. Meg is feledkeztem a térdfájásról, tartani akartam a tempót.

Miután kávéztunk egy bárban, a német pasassal mentem tovább. A bárban ittam egy tejeskávét és annyi elég is volt. Mindenki odagyűlt körénk, tiszta klubélet volt. Befutott Luana és kitalálta, hogy odaadja nekem a táskája egyik csatját :D Imádom ezt a csajt! [csak nem volt jó az a csat sajnos].

Aztán, mint említettem, a német pasival mentem tovább. Beszélgettünk erről-arról. Elmondta, hogy szétmentek a feleségével és azért van most itt, hogy kitisztuljon a feje. Meghatódtam.

Aztán, mikor kezdtünk belejönni a beszélgetésbe, belém nyilallt a felismerés, hogy a fényképezőgépet a bárban hagytam a nagy sietség miatt. Nem tehettem mást, minthogy visszaindultam- pedig olyan jó tempót mentünk!

Még alig mentem vissza 200m-t, mikor szembejött Sonia, a másik (vörös) német lány és már messziről kiáltotta, hogy “camera!”. Na mondom, angyalokkal vagyok körbevéve! A napi csoda is megvolt… [pláne úgy, hogy nem is ismertük egymást, csak Sonia látta a bárban, hogy ott ülök…] Nem kellett visszamennem!!

Aztán a csajok beértek minket (Luana és Ulrike), így jó darabon együtt kutyagoltunk. [itt naplóírás közben elmentem megmosni az idei első gyönyörű, zöldszemű szőlőt, nyamii]

Szóval, beértünk Hospital de akármiben ami Hospital de Orbigo elővárosa. Láttuk a hidat, köteleztem a többieket a csoportképre. Persze a végén mindegyikünk gépével készült kép :) A hidat épp felújították, a folyó eléggé ki volt apadva és láttam a partján gyerekrajz-fákat.

Hospital de Orbigoban Luanával és Ulrikével menetünk a gyógyszertárba. Vagy fél órát eltöltöttünk ott. Mire skerült találnom egy jó térdszorítót, kiderült, hogy 32 (!!!) €-ba került. Mondanom se kell, nem vettem meg. Helyette vettem gumis fáslit, 1,72€-ért darabját- kettőt. És láss csodát, sokkal kényelmesebb, mint a vérprofi térdszorító! Ulrike mondta, hogy ragyog az arcom :)

Ott, helyben be is ültünk egy ebédre. Nem az első Bar-ba, hanem abba, ami az első utcán balra volt. Jól tettük. 6€-ért kaptunk 2 tükörtojást, 2 szelet bacon-t, sültkrumplit, 2 virslit, plusz 1€-ért sört. A zarándok menü meg 9€ lett volna :) És ezzel is olyan jól laktunk, hogy na!

Aztán Luana maradt H.d.O-ban, mi Ulrikével úgy döntöttünk, jövünk tovább Santibanezbe. Délután kettőkor elindulni iszonyú volt, tűzött a nap, alig volt árnyék. Mezőkön jöttünk át, minden ki volt égve… Aztán hegynek-dombnak… igazából fel… köves terepen…áá…

Ulrike jól mondta: a mai nap tele meglepetésekkel: reggel kukorica, napraforgó, aztán vasút mellett, autópályán át, aztán kiégett mezők, ahol nincs SEMMI… A nap végén, 3-4 körül meg veszett meleg.

Meghatároztuk a “Zarándokot, mint Állatfajt”:

“Zarándok: Ritka állatfaj; élőhelye Spanyolország északi része. Viselkedése furcsa: a nappalt egyedül vagy kis csoportokba vetődve tölti, estére falkába tömörül. Nappali állat, kora reggel bukkan fel speciális élőhelye, az albergue kapujában, ahol mindössze egyetlen estét tölt, aztán új fészket keres. Különleges tulajdonsága, hogy egész nap gyalogol. Hogy miért, a tudósok még nem fejtették meg. Könnyen felismerhető a hátán hordozott speciális szervről, melyet hátizsáknak hívnak. A Zarándok ebben hordja a túléléshez szükséges (és szükségtelen) dolgokat, ebben tárolja a vizet és az energiát adó kekszet. A Zarándok húsevő, de barátságos. Legfőbb tápláléka a már fent említett keksz, a bocadillos, a cafe con leche és a Zarándok menü. Ha találkozunk eggyel, ne bántsuk. Etetni szabad, ezt különösen szereti. Minden Zarándok egyetlen pont felé vándorol, ez pedig Santiago.”

– mert hogy az állatok mit gondolhatnak rólunk, hogy a nagy melegben gyalogolunk és nem is pihenünk. :D

Aztán beértünk Santibanezbe, ahol a hospitalero annyira barátságtalan volt, hogy csak na… Tovább is mentünk volna, ha Astorga nincs annyira messze… és ha nem lett volna annyira késő. Így maradtunk.Nem túl szép a. , nem a legtisztább, messze nem modern, de a kert kedves, tele van körtefákkal. Most is ott ülünk.

A szoba nagyon pici és öten vagyunk benne, ebből 2 fiú. Ők nem túl szimpik, ami azt illeti… Így messziről legalábbis. A fáslival nem fájt a térdem; csak a derekam. De a német fickó azt mondta, ez majd elmúlik 2-3 napon belül. Hát nagyon remélem :)

rájöttem, hogy tök jó spontánnak lenni. Ma reggel már elő se vettem a térképet, úgyis mindenkinek van. Csak ha ijesztő elágazás van (amilyen volt az autópályánál), akkor. Eddig még nem tévedtünk el. Nehéz is lenne, mert szinte mindenütt NAGY és jól látható jelzések vannak. Az emberek pedig segítőkészek és kedvesek, még ha nem kéred őket, akkor is segítenek.

Egyszóval szuperjó ez a Camino: a peregrinók 90%-a kedves, nyitott és tényleg érdekli, mi van veled. Ja, és segítenek. Luana nekem adta az izomlazító sprét, meg 3 kinyomtatott oldalt a távolságokkal-és volt oly kedves, hogy a mellékelt portugál nyelvű kommentárokat lefordította angolra :)

Egyáltalán nem érzem magam fáradtnak. Úgy értem, kellemesen el vagyok fáradva, de mentálisan napról napra frissebb leszek.

Ulrike azt mondta, hogy “I am happy to walk with you because you have a nice personality”. Awwww, úgy meghatódtam :)”

 


“Sept 2. Santibanez de Valdeiglesia. Distance: 18,9km

Today was extremely hot. When I say hot, I mean it. I can still feel the heat of the sun on my neck. i wanted to leave early today but naturally I had to wait for Luana. Till half past seven, if I remember well. Then I wanted to leave so badly that i couldn’t wait any longer. I joined Ulrike, the German girl. Then a German man joined us whose name I don’t know. We did not talk too much. There were long minutes of silent walking which was good.

My knee hurt awfully during the night and I was desperately thinking about what to do. I was really close to tears: I can’t give it up right on the second day! I have never had any injuries before so I was scared: what if I get one?

Then, when we left, I was filled with enthusiasm. Ulrike walked so fast that it was amazing. A rush, compared to Luana. I instantly forgot about my knee and tried to keep the pace. Then, after having a rest in a bar, I went on with the German. I drank a cafe con leche and was happy about all peregrinos gathering around us…as if it was a club. I loved it. Luana came up with the idea of giving me one of her buckets :D I love that girl!

Then, as I have already mentioned it, I walked with the German man. We were chatting about this and that. He told me that he came here for the same reason as me: to clean up the mess in his head and to think. I was touched.

Then, when we started to talk about serious matters, I have realized that I had left my camera at the bar. I had no choice but to go back…

I have only walked back 200ms when Sonia, the other (the ginger) German girl came shouting ‘Camera!!’… I really am surrounded by angels!! I did not have to go back to Villavante!

Then the other girls, Luana and Ulrike caught up with us so we went on together.

[while writing this, I went out to wash the very first, emerald green grapes this year! yummmy]

So, we reached Hospital de Whatever which is virtually the suburbs of Hospital de Orbigo. We saw the famous bridge and I made the others stand and smile for a photo. In the end, of course, everybody took at least one photo :) The bridge was being renovated, the river was…almost completely dried up and I saw beautiful trees which looked like children’s drawings :)

We visited the pharmacies at Hospital de Orbigo and spent almost half an hour there. When I finally found a good fix for my knees…it turned out that it’s 32 (!!!)€!! Needless to say, I didn’t buy it. I bought two elastic strips instead,1,72€ each. And… to be honest, it’s much better than the professional one! Ulrike said my face brightened up :D

Then we had a proper lunch. Not on the first street but on the second corner to the left- it worth it. For 6 € we got two fied eggs, 2 slices of bacon, 2 sausages and french fries. And a beer for 1€. We were satisfied with all this- the pilgrim menu cost 9€ :D And it was soooo delicious!! :)

Luana decided to stay there but Ulrike and me continued to Santibanez. It was aaaawful to leave the city at 2pm. The sun was shining so strongly…and there was no shadow. We were crossing fields and everything was burned out. We went up the hills, down the hills..but mostly up.

Ulrike was right: today was full of surprises: first corn fields, then sunflowers, then we walked along the railway, crossed the motorway and now burned out fields where there is absolutely NOTHING. Except for the awful heat, of course.

We defined “pilgim as an animal species.”

“Pilgrim: A rare animal which can be found in the north of Spain. It has a very special behaviour. During the day, it walks alone or in small groups but pends the night in packs. A day animal, leaves its nest in the early hours. Its nest is called albergue. Very special in a way that the pilgrim spends only one night here and the leaves to find an other one. The pilgrim walks all day to the direction of Santiago which is exceptional and scientists still don’t know why. Easily recognisable for its special organ which is called rucksack. In it the pilgrim carries everything that is needed (and not needed as well) for its survival: food, water and biscuits. The Pilgrim is a meat-eater but friendly, lives on biscuits, bocadillos, cafe con leche and pilgrim menu. Don’t hurt it if you see one. You can feed it, it will be very thankful for that!”

 

We were just thinking what the animals might think of us- walking in the extreme heat without stopping.. :D

Then we reached Santibanez where the hospitalero was so unfriendly that we would have left… if Astorga hadn’t been so far. But it was so we had to stay.

The albergue isn’t so nice, not so clean but has a friendly garden with pear trees-that’s where I’m sitting now.

The room is very small and we are 5 in it, of whom 2 boys. They aren’t friendly either, at least from here.

My knee doesn’t hurt now, only my back. The German man told me that it’s normal and the pain would be gone in 2-3 days. I hope so! :)

I realized that it’s great to be sponaneous. I did not check my map tday morning- everybody has one. I only check it when there is a great debateon in which direction should we continue. (like today at the motorway.) And we haven’t lost our way–up till now :) It would be really hard anyway-there are big and clear signs everywhere. moreover, people are kind and helpful even if you don’t ask them :)

So the Camino s great great great: 90%of the pilgrims are kind and really care for you. nd help. Luana kindly gave me her cooling spray for my muscles. She even gave me three sheets of paper with the list of albergues.

I don’t feel tired at all. I mean, of yourse I’m tired physically but fmentally resher and fresher. It’s great!

Ulrike told me that “i am happy to walk with you because you have a nice personality”. Awww, I’m so touched! :)”

Advertisements

Sok-sok elfoglaltság miatt késve de meg nem törve újra jelentkezem! Most nincs kedvem begépelni a napló következő részét (meg aztán azt lefordítani), így kénytelenek vagytok beérni némi általános útmutatóval és Gyíkkal a caminóval kapcsolatban. :)

Kivel mentél?

Bár ezt már leírtam egyszer, de ismét sokan megkérdezték… egyedül mentem. Teljesen egyedül és mégsem voltam szinte soha egyedül. Azt hittem lesz időm elmélkedni az élet nagy kérdésein, de nem volt. Túlságosan sok jó ember vett körbe ahhoz, hogy ne barátkozzak és beszélgessek és zarándokoljak velük :)

És csak úgy szóba álltál ott a zarándokokkal? De… hogyan?

Adta magát a helyzet. Ha egy Isten háta mögötti mezőn bandukolsz egymagadban és egy fa árnyékában ücsörög egy másik zarándok és már három órája nem láttál senkit, akkor a világ legtermészetesebb dolga, hogy köszönsz neki.Vagy ő neked. És megkínál keksszel. Mert hogy a zarándokok egyrészt egy titkos, összetartó társaság tagjai, másrészt- mint az általunk szerkesztett Encyclopaedia Pilgrimae is említi-,csokis kekszen és főtt tésztán élnek. Egyszóval, főleg a szerényebb pénztárcájú zarándokok bizonyulnak igen adakozónak. Már ami a kekszet és a vizet illeti :D


Végig azokkal mentél, akiket első nap megismertél?

Nem. Mindenki más tempóban gyalogolt. Volt, akit csak első nap láttam, meg az utolsón, a misén :D És úgy ugrott a nyakamba, mintha régi jó barátok lennénk. Van akivel naponta találkoztam esténként a szálláson, volt, akit háromnaponta láttam meg véletlenül és persze rengeteg olyan volt, akiket, fájdalom, sose láttam újra… Sokszor jó volt együtt menni, de mindig volt valaki, akire épp rájött az egyedül-mehetnék. Ilyenkor csak annyit mondott, hogy most inkább lehagyna minket. Soha senki nem sértődött meg e miatt persze :)

Egyetlen hátizsákkal…??! Két hétig?

Igen. Két póló, hosszú- és rövid nadrág, fehérnemű (3 garnitúra),  tisztasági szerek, pici törülköző, könnyű flipflop, egy pulcsi és egy poncsó. Ez nyolc kiló… Nem hiszitek el, de tényleg nem kell több! (én se hittem el, azóta is problémás a bal térdem…) Csak ne kövessétek el azt a hibát, hogy MINDEN cuccot kimostok.. mindig legyen legalább egy garnitúra száraz ruha… mert totál szívás, mikor reggel arra ébredsz, hogy hiába volt este kellemes az idő, egyetlen száraz zoknid sincs (tapasztalat.)

De én Nő vagyok… nem bírom ki két hétig smink/csini pólók/ékszerek/stb nélkül!

De. //vagy ne menj zarándokolni…

Mennyibe kerül egy napi életben maradás?

15 euróba, ha ügyes vagy és még távol jársz Santiagótól. Leónban még 5 Euróért tudtam megszállni, Sarriában már 10 volt a legolcsóbb szállás (és onnantól kezdve már teljesen mindegy, hogy önkormányzati vagy magán szállásra mész, mármint árban. A színvonalkülönbség megmarad.) szóval, az út elején 5 € a szállás plusz napi minimum 8 € a kaja: szupermarketben a legolcsóbb halkonzerv, víz (bár ezt lehet ugye út menti kutakból nyerni, szóval én pl. ezzel spóroltam), egy kis kenyér, este készítesz magadnak tésztát , egy cafe con leche. És cervesa, mert megérdemeljük ugye :D Ajánlom figyelmetekbe a csoki darabos magdalenát, azt, amiből 12 van egy csomagban és az út elején 80 cent, a végén már 1€20.. :D Azzal én három napig kihúztam a napi nasit.A szédelgés- hirtelen vércukoresés elleni harc legfőbb és legfinomabb eszköze ez :D

Az út vége felé azért a napi kaja ára is felkúszik nap 10€-ra. A szupermarketben ugyanannak a terméknek az árai felmennek…

De ha okos vagy, társulsz más zarándokokkal és olyan szálláson szálltok meg, ahol van konyha és együtt főztök. (ilyenkor persze lehet, hogy vegákat fogsz ki, mint én… de ők is istenien főznek!!!) Vagy csak nagyon szomorú ábrázattal nyammogsz szegényke vacsidon… valaki biztosan megsajnál majd és felkínálja a vacsorájának egy nagy részét, hogy edd meg… (vagy szimplán leültet az asztalhoz és nem engedi, hogy addig felállj, amíg nem etted tele magad!! :D) Végső esetben minden szálláson van hűtő, legtöbbször ott felejtett finomságokkal, lehet mosómedvéset játszani :) Én is hagytam hátra virslit az egyik szálláson. Remélem, valakinek jól jött :)

Bolt kb négy óránként van, szóval nyugalomság. Kutak egy-két-három óránként. Bár kétóránként. Egyszóval, ha akarnál, se tudnál éhen veszni. (a Francia útról beszélünk!)

Mára ennyi. Várom a további kérdéseket. Lehetnek egészen banálisak is :D

Folyt.köv.

“Albergue: 6€.

Hosszú nap volt. A lábam “ég.” A legrosszabb az, hogy a csípőm fáj. Bizony, túl nehéz a cucc, le kell tennem vagy 3 kg-nyi cuccot.

A matracom szörnyen puha…áu.

Egész nap jöttünk, nehéz volt elindulni, Luana ráérős személyiség :) Végül kb. 7:30-kor sikerült.

(…)

Pfű. Magán albergue ez; mégis, a bencéseké jobban tetszett; több élet volt benne :) [talán mert ötször ennyi ember volt?]

A gerincem nem bírja a terhelést, az a baaaj. A többiek azt mondták, adjam fel a nem kívánt cumómat a postán Santiagóba. Nem rossz ötlet :)

Nem tudom, engedjek-e a csábításnak és netezzek-e ma :) Talán igen.

Megtaláltuk mennyibe fáj a zarándok menü! Izomlazítót nem hoztam, nagy hiba volt. Meg lehet, szükségem lesz térdszorítóra. Megtett táv: 23 km.

update. 18:30

Kint vagyunk a kertben egy fura [érrdekes] német fickóval. Mindketten írunk, mögöttünk a szomszéd udvarban tyúkok :D

A vidék lenyűgözően szép. A fényképek nem fogják tudni visszaadni ezt a sok búzaszínt és friss, mediterrán zöldet. Az útelágazódásnál sikerült rábeszélnem Luanát, hogy menjünk Mazarife felé- 2,2 km-errel hosszabb az út, de nem az autópálya mellett halad, hanem végig búzamezők, szelíd dombok között. Nagyon jó.

Nagy fáj a térdem-a bal-, és a combízületem. Csinálnom kell valamit, mert most táska nélkül is nehéz menni.

Az itteniek azt mondják, hogy most szokatlanul kevés a zarándok errefelé. Ez vicces, mert Luana azon parázott, hogy nem jut majd nekünk hely :)

Annyiminden történik egy nap alatt, hogy nehéz elhinni. Fél hatkor keltem és most van az első igazi pihi. Hétkor megyünk és vacsorázunk valamit- egy zarándokmenüt.

Luana az első ember aki, ugyanúgy, mint én, a sós dolgokat szereti, nem az édeset. Mindig vesz chipset de sosem eszi meg, szóval nekem adja: jól járok :D Jó, hogy összefutottunk, mert a spanyoloknak úgy pörög a nyelve, hogy na. És nem hagyják abba. A holnapi etap kemény lesz. Csinálnom kell valamit a cumómmal. Mindenki azt mondja, hogy feladhatom a postán, s Santiagóban átveszem. Nagyon szimpi a dolog :)

Van 3- már csak 2-  magyar csaj, de jó szokás szerint nem barátkoznak. Furcsa, mert amúgy mindenki iszonyú kedves és mosolygós; csak rájuk pillantasz s már mondják is, hogy “Buen Camino! Where are you from?” És ez tök jó. De ezek a magyar csajok nem. Volt egy harmadik, Szilvi, aki jött barátkozni amikor harmadjára álltunk meg pihenni, de ő végül továbbment.

Háromszor álltunk ma meg. Luanával amúgy jól eldumálunk mindenféléről.

Ja, sok a légy! Brr.

Neteztem kicsit, de nem nagyon lettem tőle boldog, szóval a jövőben majd nem áldozok rá pénzt.

Ami még megnehezíti a dolgom: eltört a táskámnak az a csatja ami a derekamnál tartja az egész táskát. Sikerült átmenetileg megoldanom ezt a problémát, de csak átmenetileg. Ja, nem én törtem el, félig már el volt törve amikor elindultam…

update: 21:30

Mégis ettem egy peregrino menüt, 9€ volt. Annyira jóllaktam vele, hogy csak na! Iszonyú jó volt! Amikor utána kijöttünk, teljes szivárvány volt- még sosem láttam ilyet! Luanával meg a német (másik német) csávóval azt néztük. Tiszta jó a csend meg a petúniák illata. Láttam B.kolibri-méhecskéjét, itt lebegett a szemem előtt. Luana mondta, hogy portugálul a kolibrit “virág csókolónak” hívják. Mily romantikus, mily giccses! :D Az előbb szemerkélt pár pillanatig, de nem volt vészes.”

 

vigyázat, zarándok veszély!

 

 

“Albergue: 6€.

It was a long day. My feet “burn”. The worstthing is that my hips hurt. Yeah, the stuff’s just too heavy. I’ll have to throw out 3kgs.

My matrasse is too soft..ouch.

We’ve been walking all day since I had to wait for Luana in the morning- she takes everything easy :) We managed to start at 7:30.

(…)

Phew. This is a private albergue, modern and clean. Yet I have to say I liked the other in Leon better. It was more lively [perhaps because there were five times more people in it?].

I have to admit that my spine just can’t cope with the load. The others told me that I should post my things to Santiago and then pick them up when I arrive there. I like the idea :)

I haven’t decided yet to use the net or not. Perhaps yes. :)

We’ll se how much the peregrino menu costs.

I forgot to bring sg for my muscles. Big mistake.  And I’ll perhaps need a bandage for my knees- a flexible one, I mean.

Kms walked today: 23.

update: 18:30

We’re in the garden with a very strange German man, both writing our diaries. Behind us, in the neighbour’s there are chicken :D

The country is amazingly beautiful. Photos just won’t be able to deliver these marvellous golds of wheat, these fresh and dark mediterrean greens.

I managed to convince Luana that we should take the way which is, though 2.2kms longer, does not go along the motorway but along wheat fields and mild hills.

Fantastic.

My left knee hurts terribly. I have to do sg because now it’s a pain to walk even without the rucksack.

Locals say that there are surprisingly few peregrins here now. Which is funny- Luana was afraid that we wouldn’t get a bed :)

So many things happen in just one day, hard to believe. I woke up at 6:30 and this is the first moment when I really can have some rest. At seven we go and see if we can have a peregrino menu :)

Luana is the first person who, just like me, prefers salty and not sweet things. She always buys lots of chips but never eats it- so she gives it to me :D I’m lucky :D It’s great that we met- the Spanish speak so quickly that I simply can’t follow them. And Luana speaks Portugese with which she does well here.

Tomorrow’s going to be tough. I’ll really have to do sg with that extra 3kgs.

There were 3- now 2- Hungarian girls but, as usual, they weren’t friendly. Strange, since everyone is soooo kind here on the Camino. You just look at them and they instantly shout “Buen Camino! Where are you from?” But not these Hungarians. Typical.

We had 3 stops today. Luana is a good companion, we’ve got so many things to discuss :)

Oh, and there are toooooo many flies!! Brrr.

I used the internet for half an hour but it was nothing special- I won’t waste my money on that in the future :D

And what makes my life harder: the buckle of the rucksack broke. That held the whole wheight around my waist. Great. I managed to solve the problem, but only temporarily.

update: 21:30

I had a menu finally, it was 9€. But worth it :) TThen we came out and there was a full rainbow- I have never seen a full one! We watched it with Luana and the (other) German man. This quietness is fantastic. And the smell os petunias. I saw B’-s hummingbird-like wasp, floating just before my eyes, around the petunias. Luana told me that the hummingbird in Portugese is sg like “flower-kisser.” Oh, how romantic, how kitschy!”

 

“Itt a Kapitány. Még mindig Leónban vagyok, de már a bencés nővérek alberguéjében. Nagyon kedvesek, aranyosak és türelmesek votlak velem, igaz, kissé lassúak. De mim van nekem? Na? Credencial-om!! És benne az első pecsét!

[A következő részt kérem, csak lányok olvassák :D]

Egyébként, ilyen jó seggű pasikat is ritkán látni! Ezek a biciklis csókák! Azt hittem, kifolyik a szemem!

[női részleg bezárva.]

A mellettem lévő ágyon fekszik Sandra, az olasz állatorvosnő, aki csak idáig bírta az utat (biciklivel), míg az atléta pasija továbbment. Ő meg buszozik. Meghívtam egy kávéra, erre ő is meghívott engem :)

Hajnalban találtam Burger King-et. Fantasztikus tájékozódótehetségemnek  (hihi) köszönhetően visszataláltam oda. Azért ettem most ott, mert így kb. 4€-t spóroltam. Akkor sem jöttem volna ki jobban, ha boltban vásárolok.  :)”

(…)

“Captain speaking. Still in Leon, but already in the benedictians’ albergue. They are extremely kind, sweet and slow. And what do I have? Guess? A Credencial!! And the first stamp in it.

[guys, skip this part; it’s only for women :D]

Btw, these cyclist guys have goddamn good asses! You can’t see such things anywhere else… I couldn’t believe my eyes :D

[women’s section over]

The neighbouring bed is occupied by Sandra, an Italian vet who’s very sad at the moment since she has to stop the Camino- she’s exhausted. She came by bike with her boyfriend who continues on bike and she takes the bus. I invited her to a coffee and she did the same to me :D

I found  Burger King in the evening. Now I went back there to have lunch- I have such a good sense of directions! (ha-ha) I had lunch there ’cause I could save 4€s this way. I couldn’t have made it cheaper even if I went to the supermarket. :) (…)”

“Helyszín: egy pad a katedrális előtt.

Mit ne mondjak, fázom. Elég rendesen. De szerintem csak a fáradtság miatt.

León csodaszép, kár, hogy háromszor tévedtem el. Vissza akartam menni a buszpályaudvarra melegedni és kávét inni, de nem találtam vissza. Pedig a térkép szerint egyenesen kell menni.

Nagyon fáradt vagyok. A busz szuperjó volt. Illetve, próbálták kényelmessé tenni, de ezt nem nagyon lehet. :) A lábammal szenvedtem végig. Túl hosszú.

Madridban, a T4 terminálon megmentettem egy pasi életét miközben a buszra vártam. Na jó, ez túlzás. Csak mutattam neki, hogy lépjen arrébb de gyorsan, mert különben a közelgő busz el fogja ütni. Cserébe odajött segíteni nekem, amikor beállt a buszom. Tőle tudtam meg, hogy Madridban, a rendes buszpályaudvaron át kell majd szállnom.  Durva, nem? Segített abban is, hogy hova rakjam a pakkom és a rövid, 15 perces úton beszélgetett velem- bár nem nagyon értettük egymást amúgy :D

Hajnalodik, csodaszép a majd’ ezeréves katedrális.  Tiszta csöves üzemmód ám ez. 8:30kor nyit, addig megpróbálok aludni. Ha megvan a credencial, alszom egy rendeset.

update: 9:25

A katedrálisban nem nagyon tudtam megértetni magam így elmentem az egyik albergue-be (ami végül kiderült, hogy nem is volt az:) és ott egy bácsi azt próbálta elmagyarázni, hogy menjek a bencések által fenntartott albergue-be, kérjek ott és kapok. Hát, remélem igen :) Odataláltam. Ott, a bencéseknél a két pincérsrác a kávézóban 1. látta, hogy el vagyok veszve és 2. megmutatták, hol az albergue. Megmondták azt is, hogy 11-kor nyit… Nyááá! :) Márpedig én szerzek credencialt, a nélkül nehéz lesz!!

Bele sem merek gondolni, milyen nyúzott lehet a képem.

A katedrális gyönyörű, csak az a barokk kapu rontja el. Amúgy nagyon szép. Én voltam az első látogató ma. Meg egy nő, aki sírt.  […]

Szeretnék már Caminózni, de úgy tűnik, ez csak holnap fog elkezdődni. :)

Ja, és egész éjjel járőrözés volt ám, tisztára féltem, hogy jön a Policia és kérdőre vonnak, hogy mit csövezek a katedrális lábánál :) El se tudtam volna mondani nekik, hogy azért vagyok ott, mert nem találom a buszpályaudvart :D

Egyébként meg kicsit olyan, mintha labirintusban volnék. Egy szép, de gonosz labirintusban, ami nem ereszt és extra akadályokat görget elém. Legszívesebben hazamennék, de még el se kezdtem :)

Áhá! Megkeresem a turista infót!”

 

A leóni katedrális hajnalban/ Leon cathedral, dawn

“Location: on a bench in front of the cathedral.

Well, I have to admit that I’m freezing. To death. Must be because of the tiredness.

Leon is gorgeous. What a pity that I got lost three times. I wanted to go back to the bus station but just couldnt.

I am very tired. The bus was great. Well… they wanted to make it comfortable but you just can’t succeed with that. :) I suffered the whole trip because of my legs. They are too long.

In Madrid, T4, I saved a man’s life. Okay, that’s a bit of an exaggeration. I just told him to step aside otherwise a parking bus would hit him. In return he helped me when the bus arrived.  It was him who told me that I would have to change buses in Madrid. He sat next to me on the bus and chatted on the short trip to Madrid- though we could hardly understand each other.

It’s dawning, the thousand-year old cathedral is just unbelievably beautiful. Totally homeless feeling. The cathedral opens at 8:30, I’ll try to sleep till then. As soon as I get the credencial I get some sleep :)

update: 9:25

I couldn’t get the credencial in the cathedral so I went to one of the albergue-s (turned out not to be an albergue:) and tehre an old man tried to explain to me that I should go to the benedictians’ albergue because I can get the credencial there. Well, I hope so:)

Before the albergue, the two waiter guys saw that I was lost and helped me a bit. They showed me the albergue and told me that it opens at 11:00. Aaaahhh…. I will get a credencial, it would be difficult without it!! :)

I don’t even dare to think about how my face could look XD

The caathedral is beautiful, only that baroque gate is a little odd. I was the first visitor today. And a woman who cried.

I want to start the Camino, but it seems that I won’t today :D

Oh, and there was a night patrol all night and I was verrryy afraid that they would question me about my homeless lifestyle in front of the cathedral… I wouldn’t even be able to explain them that I was there because I couldn’t get back to the bus station :D

By the way, this city is like a big labirinth. A beautiful but cruel labirinth. I want to go home but I haven’t even started! :D

Aha! I’ll go and find the tourist info! :)”

“Hú, ez az utazás kemény volt. Nem azért, mert 3 órát kellett egy helyben ülnöm, hanem mert mögöttem sivalkodtak a gyerekek-de olyan szinten, hogy másfél órán keresztül csak arra tudtam figyelni, mennyire rázkódik a székem, ugrik a fejemre a kis majom.

Ráadásul felszállás után rögtön megfájdult a fejem s ez azóta is tart. Nem nagyon van kedvem elővenni az Algopirint, de ha még fél óra így telik el, akkor kénytelen leszek.

Update.

Öt perccel később. Pánikrohamot kaptam, hogy nem állítottam át az órát, s mi van, ha elment a busz. Nem ment el. 22:29 van, pontosan. Sőt, mi több: idefelé jövet kb. 5 perc keringés után megtaláltam azt az ingyen buszt, ami áthozott erre a terminálra. A buszon csak én ültem, mondani se kell. :)

Azután kb. 5 perc (mozgó)lépcsőzés után megleltem az info pultot, ahol egy kedves pasas elmagyarázta merre kell mennem a buszhoz- kb. 50 métert kellett sétálnom, meg is leltem a járatot, amire fel is szálltam volna, ha arra veszem a jegyet :) De a későbbire vettem, maradt még időm. Akartam kávézni, de pofátlanok az árak. Úgy értem, nagyon pofátlanok. 3 €nál kezdődik az espresso. Akartam enni valamit, végül vettem egy kis dobozos tonhalsalátát majonézzel, krumplival, borsóval, 3,25€-ért. A chipsz meg a keksz is drágább volt, ebben legalább van fehérje.  Valakinek a kezében láttam egy McDonald’s-os poharat. Kis pihi után elindulok s megkeresem a szent helyet ahol reményeim szerint ihatok egy olcsó, de még emberi fogyasztásra éppen csak alkalmas kávét :)

(update: Meki nem lett meg!)”

“Well, this was a tyring flight. Not because I had to sit on my place for three hours but because of those goddamn kids behind my seat. They were so annoying that for an hour and a half I could only pay attention to them and how they shook my seat. And how that little bastard jumped on my head.

In addition, right after the plane took off, I got a headache which I still have. I don’t really want to dig my rucksack up for the Algopirin but if this continues for another half an hour, I’ll have to.

UPDATE

Panic. What if I forgot to adjust my watch and I have already missed the bus?!?! No, I haven’t missed it. It’s 22:29. You don’t have to adjust your clocks if you travel to Spain from Hungary. What is more, after running around for some five minutes I found the free shuttle bus which took me to this terminal (T4). Needless to say, I was the only one on the bus :)

After another five minutes of going up and down I found the info desk with a very kind and helpful man who explained to me where can I find the Alsa buses. I only had to walk 50 meters :D I found the bus which I originally wanted to take but then decided to take a later one (in case my flight would be delayed.) So I still have time. I wanted to drink a coffee but it is heavily overpriced. Heavily. An espresso starts at 3€. I also wanted to eat something. In the end, I bought a tuna salad with some potatoes, etc. It was 3,25€- cheaper then potato chips or bisquits…and at least this has some vitamin and protein. I saw a McDonald’s paper glass in someone’s hand, so next mission is to find the McDonald’s :D After a few minutes of rest I’ll be on a quest to get me a cheap but edible coffee :)

UPDATE: I haven’t found it.”

Madrid, Barajas T4

“El sem tudjátok képzelni, mennyire furcsa volt tegnap, amikor a gép elkezdett ereszkedni, át a felhőkön…bele az esőbe, a hidegbe és a szélbe… A hihetetlen napsütés után visszajönni…Brrr! Tegnapelőtt még majd’ megsültünk, most meg pulcsi, hosszú nadrág…

Na persze nem ez a legnagyobb változás. Hanem az, hogy véget ért a Camino, brühühü. Borzasztó jó volt, de gondolom ezt már említettem :) A fotókon is látszik, mindenki megjegyzi, mennyire extrahiperszuperül festek a képeken (még azokon is, amelyikeken épp azt demonstrálom, milyen hülyén néz ki az ember kétezer méter magasan egy nyolckilós hátizsákkal és poncsóval ha éppen szakad az eső és aznap még nem ivott cafe con leche grande-t :D)

A hétszáz fotó feldolgozása még folyamatban van… Kissé csalódott vagyok a minőségüket illetően, de hát nem lehet mindig minden tökéletes! Azért vannak persze gyönyörűűűűű képek, azt se tudom, melyiket tegyem be háttérképnek :)

Ma reggeli meglepetés a heveny torokfájás és az, hogy tízig egyhuzamban aludtam :) Sosem alszom ilyen sokáig. De a tegnapi 48 órás ébrenlét után megérdemeltem ezt a nyugodt, hálózsák-, horkolás- és ágynyikorgás-mentes tíz órát :D Furcsa, hogy nem pakolászással kezdek (amiben már igen nagy a rutinom), hogy nem kell kerülgetnem az álmos németeket a sötétben és hogy nem kell a miatt aggódnom, elvesztem-e a frankó botomat (amit két hétig nem vesztettem el, csak a reptéren..jellemző :D). Nagyon fura, hogy ma már szállhatok buszra lelkiismeret-furdalás nélkül (amit egyszer sem tettem meg odakint! Bár egyszer felmerült bennünk a Taxi, az O’Cebreiro előtt..erre Christina megszólalt: Like Jesus in the desert, huh? :D) és hogy van internet meg magyar kaják. Hiányozni fog az empanada, a cafe con leche grande, ami mindenütt nagyon finom, az egymásnak ellentmondó térképek (“Nálam 16,5 km. Nálad?- Nálam 22!- Hümmm!! Érrrdesek! Na mindegy, menjünk…”) :D

De még annyi minden mást említhetnék….

Megpróbálom rekonstruálni a napokat. Írtam naplót… egy bizonyos pontig, utána már annyira felgyorsultak az események (vagy lelassultak, a spanyol skacok miatt-ahogy vesszük) :) Persze nem minden publikus, höhö :P Na jó, csak viccelek. Lassan de biztosan megírom majd a Caminóm történetét :) Csak legyetek türelmesek! ;)

Hasta luego!

***

You just can’t imagine how strange it was yesterday when the plane started to descend, through the rainclouds, into the rain, the cold and the wind…After that unbelievable sunshine in Spain… The day before yesterday I wore only a T-shirt and now I have to wear my warm jumpers…

But of course that’s not the biggest change. The Camino ended, aww… It was just too good to be true, but I think I’ve mentioned that already :) The photos are proof for that; everybody notes how happy I am on them.. (even on those photos on which I try to demonstrate how stupid you are when you are above 2000ms, it’s raining and you’re wearing a 8kg rucksack and a poncho..and haven’t had a cafe con leche grande :D)

I took around 700 photos.. :D I’m a bit disappointed because of their quality (though I hoped they’d be perfect), but well… yeah. :) Of course ther are many gorgeous photos, I can’t deide which I would like to use as wallpaper :D

Today’s surprise is the awful sore throat and that I slept until 10. I never ever do that normally. After 48 hours without sleep, I deserved it :) Without the noise of the sleeping bags, snoring and that specific sound when someone turns on his bed. It’s strange that I don’t have to start the day with packing my things (I’m an expert), don’t have to find my way through the sleepy germans in the dark to the bathroom and worry about losing my stick (which I lost yesterday on the airport [someone wasn’t there to remind me not to lose it..]) Strange that I can take the bus if I want. (I haven’t done that on the Camino, although once we were tempted by a taxi before the O’Cabreiro and Christina said ‘Like Jesus in the desert, huh? :D’) I have internet and proper Hungarian food. I loved Spanish dishes but you know, the taste of mum’s lunch is just the best ;) I’ll miss the empanada, the cafe con leche grande which is absolutely fantastic everywhere in Spain. I’ll also miss the pimientos (or how to write them..). I’ll also miss the maps which always contradicted each other (‘Today’s etap is 16 in my guide.-It’s 20 in mine!! Whatever, let’s go!’) :)

But I could mention so many other things…
I’ll try to type in my diary. I wrote one but I gave it up after a certain point. I think it was after I fell asleep on it :D Yup, that was it. Just be patient, I need time :)”

2010. 09. 08. 19:24:37

“Ez a hetedik, aktivan, gyaloglassal eltoltott napom a caminon. Ma mar nem ereztem a taskam sulyat es a 25 km se kottyant meg. Galiciaban vagyok (volt egy pillanat, mikor Frerk-el ide-oda ugraltunk Leon es Kasztilia tartomany meg Galicia kozott :D)

Esik, de ez nem meglepo. Ne aggodjatok, minden nagyon-nagyon okes! :)

puszika!

2010. 09. 06. 20:07:26

“Villafranca de Bierzoban vagyok (vagy hogy kell leirni) es hideeeeeg van! Eddig minden nap 33 fok volt minimum, mar 11 ora korul. Ma remek, fatyolfelhos ido utan most szemerkel az eso..es befagy a fenekunk!! Elottunk a hegyek es mindegyiket felho fedi meg kod..es mi holnap oda megyunk! Mamaaa, nem akarok!! Pedig az a vicces, hogy a Camino legmagasabb pontjan mar tul vagyok (es milyen syuper nap volt az!), megis, most kicsit meg vagyok ijedve… Na mindegy. Miguel azt mondja, marpedig Galiciaban minden nap esni fog, keszuljek fel ra.. nem akarok esot! Inkabb a hoseg! :)

Most kicsit nyugi van, amugy meg a nagy a nyuzsi minden.. Illetve, ma en vagyok bagyadt, a nemetek szokas szerint orditoznak, a spanyolokkal karoltve a konyhaban :D (ahol, eletemben eloszor, egz orat vett igenybe a rizs megfozese…).

Vizholyagok szama1,5. Sajgo izmok szama: vegtelen. Ugyanis tegnap eltevedtunk Miguellel… ket oraval es vagy 6 kmerrel tobbet mentunk mint kellett volna… Tanulsag: sose kovesd a ferfiakat!! :)

Amugy az egesz Camino nagyon kiraly, de ezt mar gondolom irtam. Rengeteg ember, mindenfele orszagbol, de mindenki ugyanarra tart, ki igy-ki ugy (pl. Christoph, aki ugy nez ki mint Jamie Oliver, es olyan jol is foz, egz talalt feher bicajjal nyomja.. nagyon meno!!)

Pusszantas mindenkinek!! :)”

Szept. 01. 17:12:26

“Mazarife. Bar. Kajat csak 7 utan lehet enni, (idiota spanyol idoszamitas)  konyha meg nincs abban az albergue-ben, ahol mi szalltunk meg. Fajn. Azert mondom, hogy mi, mert velem van Luana, a brazil csajszi. Egy napon erkeztunk Madridba, egy  napon indultunk a nagy utra. (es a francia srac ugyanaznap fejezte be kerekparral).

Maris annyi ismerost szereztem hogy na. Luana, Lara, Sandra, meg a skacok: a francia, az angol (a holland utanfutoval) meg a harom spanyol izomember.. (csak lanyoknak: kib**** jo segguk van ezeknek a biciklis pasiknak, kar, hogy az elobb panaszkodott az angol srac hogy vannak NEMI (az egy ee betu akart lenni:D) szervi problemai… lol:) Egyszoval mar ezert is megerte idejonni, a negyzetmeterre eso alfahimek szama igen magas :D

Visszaterve a kulturara: Leonban csoveztem egz napot, majd leirom, de tenyleg. Kerdezzetek, es megmondom mi hol van. A kedvenc varosom.

Lassan lejar a net ideje, elkoszonok. Faj a derekam a tul  nehez taskatol, majd most kidobalom a felesleget. Ne aggodjatok, jol vagzok, sot!! Extra fajn ez a Caminozas :)

Ja, es a keservesen, ora alatt megtett utolso 5kmes szakaszt a baros pultos srac busszal harom…ooo nem, ketto perc alatt teszi meg minden nap XD”