You are currently browsing the category archive for the ‘általános/general’ category.

Sok-sok elfoglaltság miatt késve de meg nem törve újra jelentkezem! Most nincs kedvem begépelni a napló következő részét (meg aztán azt lefordítani), így kénytelenek vagytok beérni némi általános útmutatóval és Gyíkkal a caminóval kapcsolatban. :)

Kivel mentél?

Bár ezt már leírtam egyszer, de ismét sokan megkérdezték… egyedül mentem. Teljesen egyedül és mégsem voltam szinte soha egyedül. Azt hittem lesz időm elmélkedni az élet nagy kérdésein, de nem volt. Túlságosan sok jó ember vett körbe ahhoz, hogy ne barátkozzak és beszélgessek és zarándokoljak velük :)

És csak úgy szóba álltál ott a zarándokokkal? De… hogyan?

Adta magát a helyzet. Ha egy Isten háta mögötti mezőn bandukolsz egymagadban és egy fa árnyékában ücsörög egy másik zarándok és már három órája nem láttál senkit, akkor a világ legtermészetesebb dolga, hogy köszönsz neki.Vagy ő neked. És megkínál keksszel. Mert hogy a zarándokok egyrészt egy titkos, összetartó társaság tagjai, másrészt- mint az általunk szerkesztett Encyclopaedia Pilgrimae is említi-,csokis kekszen és főtt tésztán élnek. Egyszóval, főleg a szerényebb pénztárcájú zarándokok bizonyulnak igen adakozónak. Már ami a kekszet és a vizet illeti :D


Végig azokkal mentél, akiket első nap megismertél?

Nem. Mindenki más tempóban gyalogolt. Volt, akit csak első nap láttam, meg az utolsón, a misén :D És úgy ugrott a nyakamba, mintha régi jó barátok lennénk. Van akivel naponta találkoztam esténként a szálláson, volt, akit háromnaponta láttam meg véletlenül és persze rengeteg olyan volt, akiket, fájdalom, sose láttam újra… Sokszor jó volt együtt menni, de mindig volt valaki, akire épp rájött az egyedül-mehetnék. Ilyenkor csak annyit mondott, hogy most inkább lehagyna minket. Soha senki nem sértődött meg e miatt persze :)

Egyetlen hátizsákkal…??! Két hétig?

Igen. Két póló, hosszú- és rövid nadrág, fehérnemű (3 garnitúra),  tisztasági szerek, pici törülköző, könnyű flipflop, egy pulcsi és egy poncsó. Ez nyolc kiló… Nem hiszitek el, de tényleg nem kell több! (én se hittem el, azóta is problémás a bal térdem…) Csak ne kövessétek el azt a hibát, hogy MINDEN cuccot kimostok.. mindig legyen legalább egy garnitúra száraz ruha… mert totál szívás, mikor reggel arra ébredsz, hogy hiába volt este kellemes az idő, egyetlen száraz zoknid sincs (tapasztalat.)

De én Nő vagyok… nem bírom ki két hétig smink/csini pólók/ékszerek/stb nélkül!

De. //vagy ne menj zarándokolni…

Mennyibe kerül egy napi életben maradás?

15 euróba, ha ügyes vagy és még távol jársz Santiagótól. Leónban még 5 Euróért tudtam megszállni, Sarriában már 10 volt a legolcsóbb szállás (és onnantól kezdve már teljesen mindegy, hogy önkormányzati vagy magán szállásra mész, mármint árban. A színvonalkülönbség megmarad.) szóval, az út elején 5 € a szállás plusz napi minimum 8 € a kaja: szupermarketben a legolcsóbb halkonzerv, víz (bár ezt lehet ugye út menti kutakból nyerni, szóval én pl. ezzel spóroltam), egy kis kenyér, este készítesz magadnak tésztát , egy cafe con leche. És cervesa, mert megérdemeljük ugye :D Ajánlom figyelmetekbe a csoki darabos magdalenát, azt, amiből 12 van egy csomagban és az út elején 80 cent, a végén már 1€20.. :D Azzal én három napig kihúztam a napi nasit.A szédelgés- hirtelen vércukoresés elleni harc legfőbb és legfinomabb eszköze ez :D

Az út vége felé azért a napi kaja ára is felkúszik nap 10€-ra. A szupermarketben ugyanannak a terméknek az árai felmennek…

De ha okos vagy, társulsz más zarándokokkal és olyan szálláson szálltok meg, ahol van konyha és együtt főztök. (ilyenkor persze lehet, hogy vegákat fogsz ki, mint én… de ők is istenien főznek!!!) Vagy csak nagyon szomorú ábrázattal nyammogsz szegényke vacsidon… valaki biztosan megsajnál majd és felkínálja a vacsorájának egy nagy részét, hogy edd meg… (vagy szimplán leültet az asztalhoz és nem engedi, hogy addig felállj, amíg nem etted tele magad!! :D) Végső esetben minden szálláson van hűtő, legtöbbször ott felejtett finomságokkal, lehet mosómedvéset játszani :) Én is hagytam hátra virslit az egyik szálláson. Remélem, valakinek jól jött :)

Bolt kb négy óránként van, szóval nyugalomság. Kutak egy-két-három óránként. Bár kétóránként. Egyszóval, ha akarnál, se tudnál éhen veszni. (a Francia útról beszélünk!)

Mára ennyi. Várom a további kérdéseket. Lehetnek egészen banálisak is :D

Folyt.köv.

“El sem tudjátok képzelni, mennyire furcsa volt tegnap, amikor a gép elkezdett ereszkedni, át a felhőkön…bele az esőbe, a hidegbe és a szélbe… A hihetetlen napsütés után visszajönni…Brrr! Tegnapelőtt még majd’ megsültünk, most meg pulcsi, hosszú nadrág…

Na persze nem ez a legnagyobb változás. Hanem az, hogy véget ért a Camino, brühühü. Borzasztó jó volt, de gondolom ezt már említettem :) A fotókon is látszik, mindenki megjegyzi, mennyire extrahiperszuperül festek a képeken (még azokon is, amelyikeken épp azt demonstrálom, milyen hülyén néz ki az ember kétezer méter magasan egy nyolckilós hátizsákkal és poncsóval ha éppen szakad az eső és aznap még nem ivott cafe con leche grande-t :D)

A hétszáz fotó feldolgozása még folyamatban van… Kissé csalódott vagyok a minőségüket illetően, de hát nem lehet mindig minden tökéletes! Azért vannak persze gyönyörűűűűű képek, azt se tudom, melyiket tegyem be háttérképnek :)

Ma reggeli meglepetés a heveny torokfájás és az, hogy tízig egyhuzamban aludtam :) Sosem alszom ilyen sokáig. De a tegnapi 48 órás ébrenlét után megérdemeltem ezt a nyugodt, hálózsák-, horkolás- és ágynyikorgás-mentes tíz órát :D Furcsa, hogy nem pakolászással kezdek (amiben már igen nagy a rutinom), hogy nem kell kerülgetnem az álmos németeket a sötétben és hogy nem kell a miatt aggódnom, elvesztem-e a frankó botomat (amit két hétig nem vesztettem el, csak a reptéren..jellemző :D). Nagyon fura, hogy ma már szállhatok buszra lelkiismeret-furdalás nélkül (amit egyszer sem tettem meg odakint! Bár egyszer felmerült bennünk a Taxi, az O’Cebreiro előtt..erre Christina megszólalt: Like Jesus in the desert, huh? :D) és hogy van internet meg magyar kaják. Hiányozni fog az empanada, a cafe con leche grande, ami mindenütt nagyon finom, az egymásnak ellentmondó térképek (“Nálam 16,5 km. Nálad?- Nálam 22!- Hümmm!! Érrrdesek! Na mindegy, menjünk…”) :D

De még annyi minden mást említhetnék….

Megpróbálom rekonstruálni a napokat. Írtam naplót… egy bizonyos pontig, utána már annyira felgyorsultak az események (vagy lelassultak, a spanyol skacok miatt-ahogy vesszük) :) Persze nem minden publikus, höhö :P Na jó, csak viccelek. Lassan de biztosan megírom majd a Caminóm történetét :) Csak legyetek türelmesek! ;)

Hasta luego!

***

You just can’t imagine how strange it was yesterday when the plane started to descend, through the rainclouds, into the rain, the cold and the wind…After that unbelievable sunshine in Spain… The day before yesterday I wore only a T-shirt and now I have to wear my warm jumpers…

But of course that’s not the biggest change. The Camino ended, aww… It was just too good to be true, but I think I’ve mentioned that already :) The photos are proof for that; everybody notes how happy I am on them.. (even on those photos on which I try to demonstrate how stupid you are when you are above 2000ms, it’s raining and you’re wearing a 8kg rucksack and a poncho..and haven’t had a cafe con leche grande :D)

I took around 700 photos.. :D I’m a bit disappointed because of their quality (though I hoped they’d be perfect), but well… yeah. :) Of course ther are many gorgeous photos, I can’t deide which I would like to use as wallpaper :D

Today’s surprise is the awful sore throat and that I slept until 10. I never ever do that normally. After 48 hours without sleep, I deserved it :) Without the noise of the sleeping bags, snoring and that specific sound when someone turns on his bed. It’s strange that I don’t have to start the day with packing my things (I’m an expert), don’t have to find my way through the sleepy germans in the dark to the bathroom and worry about losing my stick (which I lost yesterday on the airport [someone wasn’t there to remind me not to lose it..]) Strange that I can take the bus if I want. (I haven’t done that on the Camino, although once we were tempted by a taxi before the O’Cabreiro and Christina said ‘Like Jesus in the desert, huh? :D’) I have internet and proper Hungarian food. I loved Spanish dishes but you know, the taste of mum’s lunch is just the best ;) I’ll miss the empanada, the cafe con leche grande which is absolutely fantastic everywhere in Spain. I’ll also miss the pimientos (or how to write them..). I’ll also miss the maps which always contradicted each other (‘Today’s etap is 16 in my guide.-It’s 20 in mine!! Whatever, let’s go!’) :)

But I could mention so many other things…
I’ll try to type in my diary. I wrote one but I gave it up after a certain point. I think it was after I fell asleep on it :D Yup, that was it. Just be patient, I need time :)”